subogero.com

(c) danti

Kár, hogy nem voltatok ott, mert nagyon jó kis verseny volt. Voltak akik egymással küzdtek, voltunk akik magunkkal.

Jó időnk volt, kissé párás, de nem túl meleg borús vasárnap, némi oldalszéllel. A táv 18 km 800 m szinttel, szigorú monoton emelkedő. Persze nem szigorú mert valahol, asszem a bobpálya után, van benne egy teknő, ahol sikerült 44.6-et kipörgetnem, amivel kb. 20 hőst sikerült ledobnom.Mindezek ellenére azért nem én értem fel elsőnek, de legalább sikerült végig Bob mögött haladnom

Igazából a rajtnál láttam utoljára.Már az elején, a Mátrafüredre vezető 4%-os rész kilométeresre nyújtotta a mezőnyt, amit a sástói 6%-os teljesen szétdarabolt.

Én a Kékesre vezető kanyar után ragadtam be. Beváltottam a 39:23-at, amit nem szoktam, és ezt sajna csak az utolsó kilométeren belül sikerült elváltani. Valahogy megültem, nem volt kedvem harcolni, a padkán vánszorogtam. Aztán az 55. perc körül éreztem, hogy nagyon ciki lenne 5 másodperccel  lecsúszni az egy óráról, ezért az egyenes végén elkezdtem tekerni. Az eredmény a “nem őszinte mosolyom” és 59:48.

Gratula Bobnak, aki előkelő 23-ik helyezést ért el, 48:27-es idővel. Gratula magamnak, mert csak bő 11 percet kaptam tőle így 120-ik lettem. Nagyobb baj, hogy nem nyertem ProRace2-t a tombolán!

Szeptember 4-én Mátra-kör. Gyertek el!

Avec que si, avec que la,
avec que la marmotte.
Avec que si, avec que la,
avec que la marmotte.
(L.v Beethoven/J.W. Goethe)
 
(c) Rouleur 
 A ‘La Marmotte’ a világ egyik legnehezebb amatőr kerékpárversenye, közel 200km távval és 5000m szinttel.
 A Bourg d’ Osians-i kerékpárbolt előterében, a Tour aktuális etapjának nézése közben veti fel Monsigneur Botanque (Bóta) a képtelen ötletet, miszerint: Menjünk végig a Marmotte útvonalán! Mikor? Holnap.

   A jó későre tervezett indulásra még rájön bő egyórás késés, mire megjelenik a csapat minden tagja. Az első hágónak olyan tempóban esnek neki, mintha egy rövidtávú verseny lenne. A többség számára az is, a Glandon hágó tetejéről (1924m) visszafordulnak, csak egy 4 fős kemény mag vág neki a hosszú távnak: Monsigneur Botanque (Bóta), Monsigneur Neige (Havas), Karesz (a gyulai vaddisznó, aki a Top maraton sorozat dobogójának környékéről lehet ismerős) és jómagam: Rouleur. Monsigneur Neige az első mászás során kifejti, hogy ő tegnap vezetett 1300 kilométert, egy éve kezdett kerékpározni és nem tudja meddig tart ez az egész, de már nagyon ki van készülve. Kijelentéseinek a vízszintes kaszáló mozdulataival igyekszik nyomatékot adni, ahogy tetőtől talpig hófehér Castelliben ráncigálja 6 kilós Cervelóját, de ezzel csupán azt sikerül bebizonyítania, hogy egy ilyen géppel lehet akár hebrencs módon is kerékpározni, azt is megbocsátja. Már eleve gyanús, amikor a másnapi Tour befutó helyszíne, a St. Michel de Maurienne előtti sík szakaszon éles karbon hang kiséretében bepörgeti 303-masait és meglép. További gyanús  elem, hogy ilyen lábakat nem lehet egy év alatt növeszteni és pár nap múlva az is kiderül, hogy már 12 éves korában az Andokban edzett, ja, és ezen a héten már tekert 650 km-t.  Monsigneur Botanque utánna ered, Karesz eléhezik, ígyhát a városban tolunk egy ‘Jambon’-os szendvicset és egy kólát. A Col ‘d Télégraphe (1566m) tetejéről végül nem írjuk meg az “S.O.S.” tartalmú telegráfunkat, inkább iszunk még egyet és megyünk tovább. Ekkor a tehetséges Monsigneur Botanque ragadtatja magát egy elhamarkodott “srácok, rám ne is várjatok” kijelentésre, majd kisvártatva az ismét meglépett Neige után ered. Tényleg nem kell rá várni.

Az utolsó dombocskát, a 2645m magas Col ‘d Galibiert egy sokismeretlenes egyenlet lassú kisakkozásával oldom meg. A változók pl: müzliszelet, víz, oxigén, zselé, erőtartalék az izomban, hajtűkanyarok száma, függőleges méterek, szél. A Lautaret hágó (2057m) tetején Karesz megvár, együtt zuhanunk egy óriásit Bourg ‘d Osians-ig. A száguldásból kb. nettó 3 km alagút. Mivel Az Alpe d’ Huez-i 21 hajtűkanyart már előző nap abszolváltuk, ehhez most “nincs kedvünk”. Jön a végső mászás Venosc-ig, a szálláshelyig, csak hogy meglegyen a 4500m szintemelkedés aznapra.
Ezen már nagyon nagyon gyorsan szeretnék túl lenni…

Először azt hittem, hogy ez egy szenzációhajhász baromság. Aztán elkezdtem számolni. Barátunk a Wikipédia, azon belül is a legendás energiasűrűség c. oldal. Lássuk.

Lítium-ion aksi kilónként 0.46-0.72 MJ energiát tud tárolni. Ugyanezen kilós aksi térfogata kb. 1 liter. Tegyük fel, hogy jófajtát használnak, azaz számoljunk 0.72 MJ energiával. Az 720000 (hétszázhúszezer) Joule.

Emlékszünk még fizikaóráról, hogy az energia felfogható a teljesítmény és az idő szorzataként (lásd KWh), így a 720000 J is felfogható 3600 s és 200 W szorzataként.

Megismétlem: 200 Watt egy órán keresztül.

Az rengeteg, kérem szépen. Egyszer kiszámoltam, hogy az 1:53-as Stelvio rekordomkor átlagosan 233 Wattot fordítottam a magasság legyőzésére. Erre még rájön némi lég- és gördülési ellenállás, valószínűleg 300 W körül lehetett. Versenyzők mondjuk tudnak tartósan 400-500 Wattot. Ahhoz képest plusz 200 W egy órán át, az tényleg rengeteg.

Nézzük a technikai megvalósítást. A villanymotorok hatásfoka közel 100%, az egész könnyen beépíthető a középcsapágy környékére, úgy hogy akár maga a hajtómű a motor forgórésze. És egy combos szénváz alsócsövében az aksinak is marad egy liternyi hely.

Továbbá kedves olvasó! Az UCI 6.8 kg-ban határozza meg a versenykerékpárok minimális tömegét. Nézzük mennyi egy high-end alkatrészekből épített bringa tömege:

vázszett   1300 g

kerékszett 1200 g

gumik       500 g

gruppo     2000 g

kormány     200 g

kormányszár 140 g

nyeregszár  200 g

nyereg      160 g

pedál       300 g

_________________

összesen   6000 g

Hat kiló. Beleraknak még 1.2 kiló motort meg aksit, és a féllábú lőtéri kutyának nem tűnik fel egy 7.2 kilós gép.

Egy hátránya van: a középcsapágyba épített szerkezettel nem lehet megoldani az aksi automatikus töltését fékezés közben, mert ilyenkor nem teker a dolgozó. Ahhoz a hátsó agyhoz kellene nyúlni, ami ugye feltűnőbb lenne.

Felháborító! Vagy inkább zseniális?

(c) danti

Nagyon jó verseny volt. Már a nevezésnél szétválogatták az indulókat, a Pelso kupásokat elengedték 9-kor, mi kb. 9:25-kor rajtoltunk. Kicsit sokat kellett várni a rajtrácson, még jó hogy nem melegítettem be. Lassú rajt volt, szép lassan értük el a 45-ös tempót, és viszonylag kevés rugózás volt, összesen kb 3, de én már az elsőnél eldöntöttem, hogy előremegyek.

A tempó vonzotta a titánokat, mindenki tolódott előre, hogy megkaphassák a füredi pofont. Szégyen amit egyes emberek a félmilliós bringáikon tudnak művelni. Látni az arcokat, akik már Balatonfüreden meghalnak, miközben szerényen kicsivel 100 kiló fölött, nagytányéron,  fapofával hagyod cserben az addig megszerzett barátaidat, mindezt azért hogy az utána következő ‘kádban’ 70-et kitekerve kerülhess az élbolyba Lendület a barátunk.

Az első bukás Balatonkeresztúron volt, majdnem közvetlen előttem. Egyszerűen felborult a csávó, oldalra, egyedül, az út közepén. Az arcára elég keményen kiült a rémület, mikor rádöbbent hogy mindjárt széttapossuk, és az igazán bambák még csak eztán jöttek…

Vicces fiúk voltak a szervezők, az első frissítőnél - ez igazából a második - 2 db lányka volt 1 db sörpad mögött, de mindent elkövettek, hogy a másfél literes ásványvizeket összefogó nejlont úgy bontsák ki, hogy véletlen se törjön le a körmük. Mondom, kisebb káosz alakult ki a “vályú” közelében, a biciklisek csak érkeztek, mi meg nem tudtunk eljönni az asztaltól. Persze az igazán erős arcok elléptek, el kellett kezdeni tekerni.

Sokat mentem egyedül, begyűjtöttem vagy 30 embert. Aztán beért 3 szlovén srác is minket, az egyikük ideális 220 cm-es magasságával biztosította nekem a szélárnyékot. Én meg pofátlanul ragadtam rá, elvállaltam a részem az előző egy órában. A révfülöpi frissítő után még sikerült megfognunk őket, de ezért nagyon nagy árat fizettünk, genyó módon ledobtak minket valamelyik lankás emelkedőn.

Ezek után minden irányból duzzadt a gruppo, de csak gyengébb, fáradtabb emberekkel.  Senki nem akart menni, ez az a rész, ahol nem érdemes feláldoznod magad, mert legkésőbb akarattyán úgyis elér a görcs. A balatonalmádi frissítésnél elköszöntem én is, saját tempó, sunshine, bódottá.Innen már nyugodt voltam, biztos volt hogy beérek, az időt még nem mertem megsaccolni, nem akartam stresszt. Végig azt haluztam, hogy Ópusztaszerről jövök haza Szegedre, szembe szélben, és nyomni kell neki, de tudtam hogy csak ésszel lehet tombolni, mert ott van még Balatonakarattya.  Még előtte utólértek az “üldözők”, uh együtt mehettünk fel. Rossz volt látni a szenvedést, de én jól taktikáztam, nem görcsöltem be, csak a cukrom esett le kicsit. Hirtelen nem tudtam mit kellene tennem, inni, enni, vagy hányni. Végül betoltam egy Red Bullt, gondoltam szárnyakat ad…

Újra feléledtem, elkezdtem menni. Tiszta stressz voltam a kaja miatt, találtam egy srácot, a szálárnyékában ettem, ittam, csere. Vissza csere,  kaja. Sajna nem tudott menni 40 körül, de legalább tudtam kajálni, végül kapott egy defektet, elköszöntem. Kicsit sajnáltam. Muszáj volt egyedül mennem, végül felfele csak 15-18 volt a max, próbáltam a lejtőkön belendíteni a gépet. Utólértem egy állatot akinak két bicója volt, az egyiken ült, a másikat meg tolta, mint faluhelyen a vasútállomásról hazafelé szokás. Elég veszélyes volt…

Siófok 4 km. Itt már csak 30 körül szenvedek, próbálom beforgatni, de nem megy. Utolérnek a “régi” cimborák. Nagyon boldogok, hogy megvagyok.Nem adom fel az első helyet, nagy dobásra készülök, kajálok. A vasúti átjáró után indítom a támadást,  jobbra fordulva már negyven körül megyek, tolom neki ahogy bírom. A célegyenesben, mikor meglátom a célkaput, kereken 50-et mutat az óra. Próbálok rátenni még egy kicsit, de nem megy. Kicsit megszédülök, cukor kéne, valahogy majdcsak kibírom a kapuig. Vissza kell váltani, dráma, ciki lesz, nem merek hátranézni. Átsuhanok a kapun, nincs mellettem senki. Hátranézek, és érzem, hogy nagy vagyok, megcsináltam. Sikerült.

A hivatalos eredmény 6:12, 116 helyezés, korcsoportban 34. Nagyon jó verseny volt.

Maszír, kaja, majd még kétszer ennyi kilométer kocsival.

Május 27. Engadin

Psyc végre elemében érzi magát az engadini országúton, a dízel Astra 5000-et pörögve cikázik a sávokon keresztül. A Subaru Justy-s helyi lakosok, illetve a 30-as átlagot feszegető német autósok ijedten rebbennek szerteszét a vakító cégautófehér cégautó elől. Bent dübörög a Drum&Bass és a gyomrokban az evolúció az utolsó simításokat végzi a rókákon.

Egyszer csak megáll az idő, amikor Psyc merengve kifejti, hogy ha mindent újra kezdhetne, bizony a 11-es Campagnolo lenne a szíve választottja. Éppen a Campa fékváltókarok ergonómiáját dicséri, amikor kisüt a nap. Az utolsó d&b break pont akkor ad helyet Vivaldi Tavaszának, amikor Psyc a skeleton-esztétikában mélyed el. Egyszer csak az ablak résein beszűrődik a madárcsicsergés. Kedves olvasó, tedd a szívedre a kezed, ha TE is újra kezdhetnéd…

Az idillt egy 50 éves John Deere traktort vezető, a seggünkben vadul dudáló és öklét rázó svájci tatter töri meg.

Május 27. Livigno

Rouleur unszolására a COOP-ban megszavazzuk a két literes (akciós) VINO DA TAVOLA ROSSO megvételét.

Május 27. Oga

A vino da tavola rosso SZAR. De azért megisszuk. A Calvados viszont fincsi. Kéne csinálni banánborpárlatot is.

Másnap reggel kicsit megijedünk a ránk váró esti mászástól. Lásd kép.

Május 28. A Morcsi* felé

Legurulva a szállásunkról megállunk vizet tölteni a Campeggio Cima Piazzi melletti kútból. Továbbindulva azonnal belefutunk egy kb 5 fős magyar pelotonba, akik autó kíséretével tartanak a Morcsi felé. Összeállunk velük, majd azonnal odaérünk, ahol a Giro tábla az egyébként lezárt útszakasz felé mutat. Mi azonnal be, de az autós magyarok elbizonytalanodnak.

Ebben a pillanatban egy olasz gruppo mintegy 60 km/h sebességgel és irigylésre méltó határozottsággal vágódik be a tiltott útra. Mi utánuk. A csíra magyarok leállnak. Az olaszok nyomában egyszer csak egy hatalmas, az egész utat elzáró kapuhoz érkezünk. Digó barátaink mágától értetődő természetességgel nyitják ki a kaput, és suhannak tovább. Nem tudunk nem csatlakozni. Mint ahogy a zselézett hajjal guruló Giovannit sem tudjuk nem észrevenni.

Május 28. Morcsi TV sátor

A vidám olaszok között ott ül megszeppent arccal egy ausztrál. Amint ez kiderül, a digók azonnal „Fratello di Kádel Évanssza” néven kezdik becézni, és meghívják mindenféle piára. Mint ahogy engem is egy pohár „Mortirolo Giro d’Italia ventottomaggioduemiladieci” borocskára.

Május 28. Morcsi

A helikopterek egyre közelebb jönnek. Egyszer csak jön néhány autó meg motoros rendőr, mi pedig felkészülünk, hogy érkezik a Morcsi alján még hatalmas szökésben lévő Garzelli. Basso meg!!!! Ez maga Darth Vader és két zöld TIE vadász. A Scarponi-Basso-Nibali trió hihetetlen eleganciával, faarccal és sebességgel suhan el. Semmi hang, semmi felesleges mozdulat. Mintha nem is a Mortirolo nevű iszonyat bugyraiból érkeznének. Ahogy ezek mennek, hát ilyen nincs… Jóval később érkezik Vino, Kádel Évanssza és kicsivel utóbb maga Carlos Sastre tetőtől talpig fekete Castelliben és fekete Cervélón. Hiába, a stílus maga az ember…

Május 29. Borcsi*, Giro rajt

A startnál a Liquigasos hostess-csajok cseppet sem gázok. Rouleur szerez mindenkinek Liquigas sapkát és Liquigas VIP-passztartókat. Carlos Sastre élőben is olyan kicsi, mint a TV-ben. Vinókurová-ról a vino da tavola di Tirano jut eszünkbe. A western-csizmás, miniszoknyás bemondócsaj angol-olasz váltása szószékrekedésből-szófosás. Matt Lloyd tud olaszul. Kádel Évanssza szintén, de kiejtése amolyan bradpittes-becstelenbrigantis. Rouleur, a FIGHT-FOR-PINK keretében, legszívesebben a zöldruhás rózsaszín-óriáshitelkártyát tartó csajról szaggatná le… A BBOX-Bouigues japán versenyzőjének rengeteg Konyicsivát üvöltünk. After 3 days without internet, life becomes meaningless.

Május 29. Borcsi

Zseniális pizza Borcsi belvárosában. Rouleur kihagyja, mert spórol. Psyc szereti a lófejű csajokat.

Május 29. Santa Caterina

Felfelé találkozunk két jóarc olasszal, akik remek pihentető tempót diktálnak, de Psyc 15 km után nem tudja megállni, hogy nagytányéron betámadja őket.

Első hajtóművel kapcsolatos elnevezések mától:

• 50-53: nagytányér
• 38-42: kistányér
• 34: csészealj

Május 29. Gavcsi*

Felfelé nem tudjuk nem felismerni a „Tornante di Cavva” kanyart az elhajlott szalagkorlátról. A tifosi ismét bebizonyítják, hogy király arcok. Gibo 50-nel hegyihajrázik. Majdnem nyeri. De előtte Psyc tényleg megnyeri „Don’t Give a F*ck About the Carabinieri” díjat, amikor 35-tel, értő bólintások közepette, elsuhan a hevesen gesztikuláló és őt a kordon mögé terelni igyekvő egyenruhások előtt. Kedves olvasó! Szerinted is mindenre feljogosít egy ingyen Liquigas sapka?

Psyc ismét elmereng, majd kiböki, hogy a Campagnolo olyan mint a Unix. A legrégebbi, a legjobb, és egy menő kisebbség használja.

A BBOX-os japán csávó elég elöl jön, ismét kap az arcába pár Konyicsivát.

Psyc vesz soké’ egy kínai buzis-pulcsit (fekete, PASSO GAVIA felirattal). Későbbi vizsgálatok bizonyították, hogy a pulcsi egyrészt bangladesi, másrészt kifejezetten menő.

Egyébként ma nyitották meg a Gaviát. Klikk.

Május 29. Rouleur Wiki

Amikor Carlos Sastre FEHÉR Cervéló-val megy, gyakorlatilag nem lehet megkülönböztetni Rouleur-től.

Amikor Rouleur felért a Gaviára, annak magassága azonnal megemelkedett 10 méterrel, 2662 méterre.

Rouleur csajozós-nájki-zokni-kamáslijáról egy szót se.

Rouleur Psyc bölcs irányítása nélkül továbbra is képtelen pasta-főzésre.

Rouleur spórol. Például talált akciós bort 1.79-ért. De ez már annyira sz@r volt, hogy nem ittuk meg. Ő itta meg egyedül.

Rouleur nagyon gyors fölfelé. Ezért annyira irigyeljük, hogy mindenféle ciki dolgot írunk róla.

Május 30. Campeggio Cima Piazzi

A tulaj régi ismerősként üdvözöl. Forma-1 nézés. Aztán Giro nézés. Előkerül a helyi napilap, a Provincia di Sondrio. Elején gyönyörű kép, amelyen két TIE vadász teker a Gavcsi hófalai között. Az egyik TIE vadász Nibali. A másik rózsaszín. Neve Ívanna Basso. Lapozgatunk, lapozgatunk. Középen kétoldalas összefoglaló a tegnapi királyetapról. Egyszer csak Rouleur felkiált.

Mi az érdekes a felső középső képen? Igen lányok, tudom, hogy az olasz rendőröknek Armani egyenruhája van, de nem. És nem, nem Linus Gerdemann. Nem is Michael Barry, amint 35-tel teker felfelé elengedett kormánnyal, sisakot és sapkát igazgatva. Nem.

Nézd meg jobban, kedves olvasó. Igen! Ott állnak háttal Rouleur (piros-fekete dzseki), Psyc (narancs-fekete) és Cav (neonsárga). Rouleur a style guide-ot sárba tiporva sisakot visel, viszont Cav és Psyc stílusosan Liquigasos sapkát. A hóba állítva pedig Psyc fehér CANYON-ja figyel, rajta a legendás sárga sisakkal.

Május 31. Tirano felé

Napsütés, viharos északi szél. A lezárt útvonalon irigylésre méltó határozottsággal és magától értetődő természetességgel nyitjuk ki a kaput, és suhanunk tovább. Szembejön egy pickup, kérdezik, dove andate? Megállunk, odamegyek, elcsevegek a hölggyel, hogy két napja is, meg minden. Az más, a Giro külön engedélyt kapott, ez építési terület, forduljunk vissza. Próbálok szóban külön engedélyt kérni. Charme-om, hosszas és elegáns olasz könyörgésem (és a reggelire elfogyasztott hagyma) hatására a hölgy végül egy „Részemről nem, de azt csináltok amit akartok” felkiáltással utunkra bocsát bennünket.

Május 31. Poschiavo, Forcola felé

A Tirano-Forcola út 1900 méteres mászásának harmadánál vagyunk. A most már szembe fújó viharos északi szél egy mellettünk elhaladó utánfutóból bútorlapokat sodor felénk. Psyc és Rouleur pár centi híján kampó.

Május 31. Forcola di Livigno, 2315 m

Cav is megjön. Sok-sok tea és nápolyi után este 6-kor kezdünk gurulni Livignóba. Az északi szélben szállingózik a hó. Iszonyatosan hideg van.

Május 31. Foscagno, 2291 m

Nemsokára este nyolc. Az úton friss havat sodor a szél. De ez már egész hazáig hátszél! A campeggióban a Foscagno-n megszökött Rouleur forró levessel vár minket. Visszatekintve a mai napra (125km, 2600m), így UTÓLAG JÓ volt. Kedves olvasó, mint sejtheted, az EPIC RIDE kifejezés ma új értelmet nyert.

Május 32. ööö… Június 1. Stelcsi*, 3450 m

Nem, kedves olvasó, nem írtam el a magasságot. Hanem bekarcoltam a Stelvio feletti sípályákat szép párhuzamos ívekkel. Itt a nyár.

Utána átverekedem magam bringával a havon az 1-es hajtűig, elkezdek gurulni Prato felé, de a 4-es kanyarnál a rengeteg kőtörmelék miatt defekt. Feladom. Belső csere, vissza a hágóra, ahová Rouleur és Cav bringával jöttek föl Bormióból. Kocsival gurulok le utánuk. Ez van, nem kell pampogni.

* A sambass és a brazil portugál nyelv hatására (emberek=gente, ejtsd zsencsi) újabban szeretjük a -csi végződést.  Mortirolo=Morcsi, Bormio=Borcsi, Gavia=Gavcsi, Stelvio=Stelcsi. Ez van, nem kell pampogni.

Stelvio nyitás május 29. szombat.

Gavia nyitás május 29. szombat. Amikor arra megy a Giro.

Forcola Livigno nyitás május 30. vasárnap. Egy nappal azután, hogy arra megy a Giro????

Kicsit elhúzódott a tél. Jövő héten se bringázni, se Stelvión sízni nem nagyon lehet, az egyetlen sportolási lehetőség a livignói kerékpáros alkoholcsempészet.

Ígyhát kedves sporttársak! Indulás május 27. csütörtök, szállás Bormio alatt, a Campeggio Cima Piazzi.

Pénteken legurulás Grosio-ba, vagy Mazzoba, onnan föl a Mortirolo-ra, Giro d’Italia megtekintése. Jelszó: Hogy tudnak ezek 15-tel menni ott, ahol én csak 5-tel?

Szombaton reggeli közben peloton megtekintése, majd felgurulás Gaviára, ott testa della corsa, gruppo maglia rosa, gruppetto megtekintése.

Vasárnaptól sízés Stelvión, bringázás, többek közt a kicsit enyhébb Bormio - Tirano - Forcola - Livigno - Foscagno - Bormio kör. Minden relatív, így az “enyhébb” kifejezés is. Pl. a fenti kör nem enyhébb, mint a Budapest - Zsámbék - Perbál - Budapest kör, viszont sokkal enyhébb, mint a Bormio - Mazzo - Mortirolo - Ponte die Legno - Gavia - Bormio útvonal.

Új sorozat indul a subogero.com-on: Kedvenc kerékpározós tárgyainkról húzzuk le a vizeslepedőt.

Mi mással is kezdhetnénk, mint a népszerű Bib Shorttal, vagyis a kantáros bringás nadrággal.  Mindenki tudja, milyen jól tart, nem csúszkál, nem gyűrődik. Most azonban a Bib Short anyagcserefolyamatokkal kapcsolatos aspektusaira szeretnék kitérni.

Kezdjük a kiválasztással. Közismert, hogy miközben a Teremtő a nőket a többszörös orgazmus képességével áldotta meg, nekünk férfiaknak be kellett érnünk az állva pisiléssel. Nos, a Bib Shortok túlnyomó többsége ettől is megfoszt bennünket. Hiába tervezték személyesen Dolce és Gabbana urak a Santini márkájú Bib Shortot, a két kantár elöl valahol a köldök felett találkozik.

Az igazi kaland azonban az emésztési folyamat utolsó stádiuma! Megpróbálom felidézni a reggeli rutin fontos pillanatait, amelynek csúcspontja a kerékpárral való munkába indulás. Bőséges reggeli. Fogmosás. Bib Short felvétele. Mez felvétele. Mez hátsó zsebeinek megtömése aprópénzzel, telefonnal, kulcsokkal, széldzsekivel. Shimano cipők felhúzása, felső tépőzárak szorosra húzása, alsók lazábbra hagyása. Szemüveg fel. Sisak fel.

A halaszthatatlan inger általában e pillanatban jelentkezik. Ugye nem kell részleteznem a mez alá vett kantáros nadrág előnyeit egy ilyen szituációban? További érdekesség, hogy ha a mez nem a végig cipzárral nyitható változat, akkor a Bib Short egyenesen instant hasmenéssel lep meg bennünket.

(c) danti

Nem, nem váltottam stílust. Értsd: János-hegy négyszer!

Persze ez nem olyan menő, mint feltekerni a Stelvio-ra, de mégis kőkemény. Mindannyian ismerünk legalább 4 különböző feljutási lehetőséget, például egy sorrend lehet az Istenhegyin, Mártonhegyin, Budakeszi felől, és mondjuk a Csillgvölgyi úton keresztül.

Én már annak is örülnék, ha egyszer fel tudnék tekerni, anélkül hogy megpusztulnék. De vállalom a kihívást! Kérdés csak annyi, mikor?

2010. 04. 11.

Csúnyán meg vagyok fázva, de mégis milyen szép nap ez.

Fabian Cancellara megnyerte a Paris-Roubaix-t. Miután egy hete a Ronde van Vlaanderen-t is.

Plusz ma volt a választás kis hazánkban. Viki-Viki-Viktor amolyan kancsellárásan szétvágott mindenkit. És úgy tűnik a Nyilasoknál még a lúzer Maszop is jobbik lett (elnézést).

Always look on the bright side…

Volt eddig idén nyolc sínapom. Imádom, hogy erőfeszítés nélkül feljutok, majd lefelé sokkoló oldalgyorsulások kíséretében bekarcolom a pályát két szép párhuzamos szinuszos ívvel. Az az élvezet, ha az él vezet. Bevezetésnek legyen ennyi elég, mindjárt fény derül rá, hogy miért írom ezt.

Tour de Pelso: Kihagyós.
Semmi kedvem június elejére megutálni a bringázást, mint tavaly.
Hogy a kisértés minél gyengébb legyen, a legbiztosabb megoldás június első hetét Bormio környékén tölteni.

Május 29. szombat. Bormio:
Giro d’Italia 20. szakasz:  Bormio - Tirano - Forcola - Livigno - Foscagno - Bormio - Gavia - Ponte di Legno - Passo Tonale.
Ez persze nem az én programom. Viszont a kedvenc kempingem előtt fognak a rajt után elgurulni. És az is tutti, hogy a Gavián is fönt leszek mire odaérnek.

Május 30 - Június 6. Passo Stelvio:
Minden reggel felgurulok a Stelvióra, gleccsersízéssel töltöm a napot, majd legurulok. Kiváncsi lennék, hogy hétvégére hová mozdul a szokásos 43% hematokrit szintem.

Valaki?