Quadratlon világkupa – betegen

2013. július 01. hétfő

Deprecated: preg_replace(): The /e modifier is deprecated, use preg_replace_callback instead in /var/www/subogero/wp-includes/formatting.php on line 82

Már kedden jeleztem „Fifi”-nek, a duatlonos váltótársamnak, hogy nekem nem fog menni a részvétel a szombati versenyen, mert a Pelso előtti este alaposan megfáztam. Szombaton azért lenéztem a helyszínre, hiszen egyetlen Udvariban eltöltött nap vetekszik egy háromhetes gyógy-szanatóriumi kezelés egészségre gyakorolt hatásával. Olyannyira, hogy vasárnap reggel a quadratlon rajtja előtt másfél órával, amikor a Csókási Kati elújságolta, hogy Szabolcsék váltója problémákkal küzd, mert a kerékpárosuk előző nap elesett és összetörte a bringáját és magát, és hogy nem tudnék-e segíteni nekik, igencsak elbizonytalanodtam.
Brian, az ausztrál srác kezdett az úszással, majd Szabi jött a kajakban. Mindenki hozta az elvárt korrekt időket, miközben én kétségbeesetten próbáltam valami zselét, kulacsot szerezni, sisakot és kesztyűt kölcsönkérni, majd pár percet melegíteni. Már a depó elhagyását követően leelőztem két versenyzőt, pedig viszonylag óvatos tempóban, puhatolózva estem neki a Vászolyi kaptatónak. Nem akartam egy árokba szédüléssel kockára tenni a csapatmunka eredményességét ugyebár. A megfázás tüneteit feledtette a csodálatos toszkánai táj és a remekbe fordult időjárás. A balatonszőlősi fordító után még megettem két embert, majd a leghosszabb kaptatón beértem az előző nap cserbenhagyott „Fifit”, aki „Soha többet nem állok veled szóba Makesz!” kiáltásokkal buzdított, miközben próbáltam instruálni a helyes pedálfordulatot illetően. Barnag előtt ponttá zsugorodott a nem létező visszapillantóban. A markáns DNY-i szembeszél, és az alattomos emelkedő Vöröstó után a reménytelen kategóriába helyezte a távolban feltűnő további versenyzők utolérését. Szép fokozatosan azonban csökkent a távolság, majd a dörgicsei fal megmászásakor áldozatul esett ez újabb, jól összedolgozó páros is.Innentől csak arra koncentráltam, hogy a nagy lefelé közben nehogy egy bukkanó kiüsse a kezemből a kormányt, mint ahogy tavaly majdnem tette. Futásra az időközben a jót pihent Brian, azaz Balázs ment. Nem alkotott nagyot a futópályán, de sikerült tartania a pozíciónkat. Szóval úgy alakult, hogy elhoztuk a Sólyom Team első világkupa érmét! :)
Tanulság: Ha nem tudod, hogy versenyzel, nem izgulsz, nincs stressz, mélyebb az alvás, jobb az emésztés, jobb a teljesítmény! Ha gyengélkedőn vagy és egész héten ágyban fekszel, garantáltan nem fogod túledzeni magad és az izmaid pihentek lesznek! :)

1005697_497151013690516_686961852_n.jpg7247_509998275722753_733302328_n.jpg1000163_583545588356757_796116703_n.jpg

Tour de Galya

2012. október 15. hétfő

Deprecated: preg_replace(): The /e modifier is deprecated, use preg_replace_callback instead in /var/www/subogero/wp-includes/formatting.php on line 82

 Kiderült, hogy így hívják a kerékpáros eseményt, amin kb. hatvanad magammal részt vettem szombaton, és nem a Kékesre megy. Veresegyház után nagyon ideális volt a terep és az időjárás is, szikrázó őszi napsütés ideális hőmérséklettel. A szezonvégi formámra sosincs panasz, észre sem vettem, hogy elég rendes tempót megyünk, közben a boly folyamatosan fogyatkozott. Vegyes volt a társaság, képviseltette magát Ariel triatlon klubja is egy fővel, és volt egy Ora Hotels csapatmezes srác is, az U23-mas Elite kategóriából, aki leginkább Olaszországban versenyez. Anekdotázott a versenyzésről, meg hogy Basso miket bénázott a pelotonban tavasszal a szezonnyitón, és hogy milyen érzés, amikor egyszercsak összeáll előtted a Liquigas teljes sora.
- Milyen?
- Szar. Tudod hogy fájni fog..

Már a „rajt” szó bekurjantásánál is gyanús volt, de akkor vált számomra egyértelművé, hogy ez egy verseny, amikor Falloskútnál az időközben 8 fősre fogyatkozott bolyunk mellé jött a kisérő-motoros és elmagyarázta, hogy hol lesz a pontosan a cél.
- Céél? Ha ezt tudom nem az alumínium bringámmal jövök!
- Miért, az enyém is alumínium! – harsant fel mellettem egy Master kategóriába tartozó sporttárs, majd kiállt a nyeregből és durván tempót váltott. Próbáltam vele menni, de fokozatosan távolodott. A többiek ottmaradtak. Aztán jött az Ora hotels-es srác, megpróbált felhúzni rá, de nem tudtam vele menni, felért rá, majd leszakította. Hát igen, az előző éjszaka, meg a három órás alvás, amit ekkor erősen éreztem. Az utolsó pár kilométert a komfortzónámon kívül tekertem, hátrapillantgatva konstatáltam, hogy senki sem veszélyezteti a dobogós helyezést. A kategóriámat pedig megnyertem. Ez egy nagyon jó bringázás volt. A Mátra gyönyörű ebben az őszi, napsütéses időben. Ide jövőre is érdemes lesz eljönni!

Alberto Contador 7x Grand Tour Győztes

2012. szeptember 10. hétfő

Deprecated: preg_replace(): The /e modifier is deprecated, use preg_replace_callback instead in /var/www/subogero/wp-includes/formatting.php on line 82

A(z) *ADA utólagos trónfosztogatós politikájával kapcsolatos nézeteimmel nem vagyok egyedül.

Mint kiderült, nem kisebb név osztja filozófiámat, mint Alberto Contador, aki a 2012-es Vueltát megnyerve a következő számot mutatta a WADA, az USADA, az ESPADA, a GALAXIADA és az UNIVERSIADA jelenlevő képviselőinek:

— 7 —

Contador 7x Grand Tour győztes

I. Balaton Quadratlon

2012. augusztus 28. kedd

Deprecated: preg_replace(): The /e modifier is deprecated, use preg_replace_callback instead in /var/www/subogero/wp-includes/formatting.php on line 82

(C) Rouleur

 Magyarországon húsz éve nem rendeztek olyan versenyt, amelyen az úszást kajakozás követi, majd a kerékpáros szakasz után futással állítják be a végeredményt a résztvevők. Bár hagyományok hiánya e tekintetben a többi versenyzőn nem is, az én rutintalanságomon azonban mindenképp tükröződött.

Régóta nem éreztem olyan halálfélelmet, mint amikor száz ember egyszerre az iszapos vizet felkavarva, hatalmas hullámokat verve próbálta egymást fejen rúgni, és közben megtenni az előírt másfél kilométert. Türelmesen megvártam, hogy mindenki számottevő távolságba ússzon el, hogy aztán kényelmesen tempózgassak tovább mellben, mint a mámikák virágmintás úszósapkában, a Gellértben.

A kajak szakasz sem kezdődött biztatóbban. Az időközben jelentőssé nőtt oldalhullámok ellenére egész jól közeledtem az első fordítóbója felé, mikor váratlanul hátulról elhaladt mellettem egy nagyméretű mentőhajó. Csinált is magának munkát gyorsan, méteres hullámai kibillentettek addig sem túl biztos egyensúlyomból és beborítottak.

A K1-es versenykajakot nem a Balaton hullámaira találták ki. K1-ben evezni sík vízen is kötéltánc, a Balatonon pedig olyan, mintha a kötél végét folyamatosan ráncigálnák.  A stabilabb hajómat persze elfelejtettem a kajakdepóba készíteni. Egyéni aspirációim szertefoszlottak, de az igazi versenysportoló ismérve, hogy sohasem adja fel a küzdelmet. A kreatív versenysportoló pedig az adminisztráció minden megengedett eszközét felhasználja a jobb (vagy bármilyen) eredmény elérése érdekében. A kreatív versenysportoló az esetleges váltótársait nem a verseny előtt választja, hanem ilyen jellegű döntéseit bölcsen, a verseny közben, az aktuális versenyszituáció ismeretében hozza. Így történt tehát, hogy a címvédő cimbi kicsit csodálkozott, hogy mikor a váltózónába ért biztatóan megérintettem a vállát majd bedugtam a chipemet a dokkolóba. Ekkor még nem tudhatta, hogy nemcsak egyéniben, hanem immáron váltóban is indul.

 Következett tehát a kerékpáros szakasz, ahol sem tréfát, sem irgalmat nem ismerek. Közel negyven kilométer állt rendelkezésre, hogy a Balaton-felvidék emelkedőin bizonyítsam, mégis van keresnivalóm ezen a viadalon. Végig padlógázon, skalpokat ejtve pedáloztam kedvenc magyarországi tájamon. Egy versenyző ugyan megelőzött a leghosszabb emelkedőn, de őt 15 km-rel később egy kanyar után sikerült befognom. Ott szédelgett előttem, alaposan elkalibrálta magát. Hallottam, hogy az utolsó 6 kilit a szélárnyékomban zihálja végig, de a cél előtti kilométeren leszakadt.

Úgy döntöttem folytatom a dolgot a hegyi futással. Ez tíz kilométert jelent, fel a hegyre, majd vissza a döglesztő hőségben. Ekkor vetettem be a Lajos féle zselét, amit egy húgymeleg cukros löttyel igyekeztem leöblíteni a frissítőállomáson. Rá 5-7 percre kezdődtek a hasi görcsök, ami miatt a futást egyre gyakrabban kellett sétával megszakítanom. Az utolsó 3 kilit Ádámmal futottam végig. Akkor úgy éreztem, a verseny fő szervezőjét és egyben szállásadó vendéglátó házigazdámat mégsem illik lesprintelni a célban, de talán nem is csak a nagy illemtudás, vagy a fokozódó gasztroenterologiai problémák miatt tekintettem el ettől, hanem mert a cél előtt pár száz méterrel kikötődött a cipőm.

Szóval nincs érem, de ez nekem már csak egy ilyen szezon. .

Lance Armstrong 8x Tour Győztes

2012. augusztus 24. péntek

Deprecated: preg_replace(): The /e modifier is deprecated, use preg_replace_callback instead in /var/www/subogero/wp-includes/formatting.php on line 82

A nap híre: Megfosztja hét Tour de France-győzelmétől Lance Armstrongot az amerikai doppingellenes ügynökség (USADA). A szervezet helyi idő szerint csütörtök éjjel bejelentette, hogy a kerékpárost örökre eltiltja a versenyzéstől, mert a sportoló úgy döntött, nem védi magát tovább a doppingvádakkal szemben (index.hu).

Ez Lance Armstrong nyolcadik győzelme. Megakadályozott egy halom improduktív aktatologató bürokratát abban, hogy a vagyonából is kifosszák.

Hihetetlen, ahogy ezek az *ADA ügynökségek rendszeresen nevetségessé teszik saját magukat. Ugye nem gondolják komolyan, hogy 13 év után Lánc 1999-es Tour győzelmét hirtelen bárki is érvénytelennek fogja tekinteni? Ugye nem gondolják komolyan, hogy elhisszük Brádli Uigginsza, Cadel Évanssza és társai politikailag korrekt doppingellenes nyilatkozatait? Tényleg nem tudják, hogy mi tudjuk, hogy a versenysportban MINDENKI doppingol? Nem tudják, hogy első kézből tudom, hogy a magyar U17 női foci-válogatottban a 16 éves gimis kislányok is kapják a varázstablettákat?

Előre látom a hihetetlenül képmutató német sajtó csámcsogását. A Tour Magazint kiadásonként átlagosan 10 oldalnyi reklámmal támogatja a vegyipar, sőt gyakran Dr. Ing. Experte is nyilatkozik, hogy a banán gáz, de bezzeg az energiaszelet; mégis, az átlag 5 oldal doppingellenes kirohanás azért mindig megvan. A német néplélek ilyetén megnyilvánulásai után nem is csodálkozik az ember a gázkamrákon…

Amúgy én nem támogatom a doppingot. A szigorú ellenőrzésre és az eltiltásokra szükség van, különben ki is nyírnák magukat a sok cuccal a versenyzők. De ezek a visszamenőleges trónfosztások hiteltelenné teszik az egész ügyet.

Szóval Lánc a lehető legjobban döntött. Az USADA és a WADA meg majd kihirdetik az 1999-2005 év új győzteseit:

  • 1999 Alex Zülle (Festina EPO)
  • 2000 Jan Ullrich (khmmm)
  • 2001 Jan Ullrich (khhhhhhhhhmmmmmmm)
  • 2002 Joseba Beloki (aha)
  • 2003 Jan Ullrich (aka Eufemiano Fuentes)
  • 2004 Andreas Klöden (khmmm)
  • 2005 Jan Ullrich (ejnye no) / Francisco Mancebo (ajjajajaj)

A Nagy Kanária

2012. február 19. vasárnap

Deprecated: preg_replace(): The /e modifier is deprecated, use preg_replace_callback instead in /var/www/subogero/wp-includes/formatting.php on line 82

Térkép

© Rouleur 

Gran Canaria a Kanári szigetcsoport csupán a harmadik legnagyobb, de mindenképpen a leglátogatottabb és legnépesebb tagja. Partvonala mintegy 230 km hosszú, legmagasabb pontjára, az 1949m-es Pico de las Nieves-re (Havas Csúcs) számos különböző útvonalon lehet feltekerni.

 Szerpentin7TeamSzerpentin9

 Mielőtt mindenki arcpírja kanárisárgára változna, néhány adat az utazási költségvetésről. A Ryanair 109 EUR ért vitt Pozsonyból illetékestül, a kerékpárszállítás sem drágább egy háromnapos osztrák síbérletnél, Pozsonyba pedig ezer forint alatt el lehet jutni az Orangeways ultrakényelmes buszával, de az eltérő politikai nézetűek a Student Agency szolgáltatását is igénybe vehetik hasonló feltételekkel.

Centro Internacional de Windsurf Nemzetközi csapat Pico de las Nieves

Optimális szállást a Centro International de Windsurfing ifjúsági hoteljében sikerült foglalni, ahol, mivel a tél nem szeles időszak, alig akadt vendég, tehát a közös  társalgót felfoghatjuk akár az ’apartman’ 100 négyzetméteres nappalijának is nagyképernyős TV-vel. A meglehetősen puritán „büféreggeli” okát a 17 Eurós szállásdíjban próbálom keresni. Egy újabb dogma dőlt meg: Spanyolországban is létezik szar kaja!

Roque_Nublo es a Teide Roque_Nublo Presa_del_Hornos 

Az óceánpart környéki, túlnépesedett övezetet elhagyva az országúti kerékpárosok száma exponenciálisan megnő. Minden bringás üdvözöl, biccent, visszainteget, szívélyesen odaköszön. Ez alól nem kivétel a szembejövő Team Sky, az Astana néhány tagja, maga Marcel Würst, és a Saxo Bank teljes gárdája, közepén az ekkor még legálisan kerékpározó Contadorral. A hőmérséklet így januárban is 20-22 Celsius, az év 365 napjából 360 napos, ez maga a földi bringás paradicsom.

Szerpentin 6  Szerpentin 5 szerpentin 4 

Rouleur azonnal a csúcsra tör

 Hála az ultradurva téli edzéseknek, nem volt teljesen irreális elképzelés első nap nekivágni a sziget legmagasabb pontjának, a Pico de las Nieves-nek . A viszonylag forgalmatlan út a partról, Vecindarión keresztül, ahol pumpálni kellett, Sardinán át kanyarog a gyönyörű hegyi település, Santa Lucia felé. Innen további mászás következik a szomszédos tartomány fővárosa, San Bartolomé de Tirajana magasságába. Bár itt már közelinek tűnik a csúcs, az út nagy kerülőt tesz Ayacata felé, majd innen meredek rész után a Roque Nublo mellett el, majd északról visszafordulva visz fel a csúcsra.

 Szerpentin 8 Presa Rouleur

A fő elágazás a hegyen Ayacata, vagy San Bartolomé, tehát nem kell minden esetben felmenni a csúcsra, hogy egy másik úton guruljunk le. Így kipróbálhattam a Maspalomasból induló szerpentint mindkét irányba, az Arguineguin elötti elágazás felől a Soria víztárózó mellett felvivő festői utat, a Puerto Mogántól, Mogánon át a leggyönyörűbb hegyi szerpentint. A legnehezebb a keleti oldal volt, az Ingenio-ból induló kaptató, ami meredekségben minden eddigi tapasztalatomat messze felülmúlta.

Szerpentin San_Bartolome_felé  Szerpentin San Bartolomé felé

Non plus ultra

Amikor csak olvastam a helyről, nem hittem el, hogy az itteni mászások mind hosszban, mind szintkülönbségben, szépségben vagy meredekségben magasan leiskolázzák a kontinentális francia, olasz vagy osztrák emelkedőket.  A tapasztalatok abszolút ezt igazolták. Aki azon gondolkodik, hogy biciklizni jön ide, először menjen edzeni a Mortirolo-ra vagy a Zoncolan-ra és ha ezek az emelkedők már bekötött szemmel, hátrafelé, egymás után többször, egész nap, fütyörészve mennek, akkor vetemedjen arra, hogy itt edzőtáborozzon.  Ha ezt a lépcsőt kihagyja, fájni fog, mint nekem.

Playa de Mogán Keleti Oldal Santa Lucia 

 Mindazonáltal szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az a tény, hogy a Pro Tour csapatok döntő zöme itt gyakorol a téli hónapokban egyáltalán nem a véletlen műve, és mindenekelőtt szeretnék óva inteni mindenkit attól, hogy elmerészkedjen ide, mivel a szigetcsoporton a kerékpározás súlyosan addiktív!

Spinning XXL

2012. január 22. vasárnap

Deprecated: preg_replace(): The /e modifier is deprecated, use preg_replace_callback instead in /var/www/subogero/wp-includes/formatting.php on line 82

(c) danti

Párszor nekifutottam már a témának, de eddig még egyszer sem sikerült hitelesen visszaadnom az érzést… de most eljön az igazság pillanata. A sikertelenség egyik oka az hogy egy országútis szemével néztem a dolgot, és nem tudtam hatalmas számokról beszámolni. Eddig.

Viszont, kaptam karácsonyra egy pulzusmérő órát. Régóta akartam egyet.

De miért is jó a spinning? Hát mer jók a csajok :) Ez persze nem mindig igaz, szerencsére az edző mindig jelen van, ezzel nagyot emel a szépségátlagon. A helyzet az, hogy az igazán kemény órákra már nem jönnek az aerobik cicák, de vajon miért?

Álljanak itt példaként a pénteki, 2,5 órásnak meghirdetett spiningen mért adatok: (sajna nem tekertünk ennyit, de akkor és ott, még én is örültem, hogy végre vége)
- Training Zeit: 2:04:41
- Mittlere HF: 162
- Maximale HF: 185
- Kcal: 2328 (kettőezer-háromszázhuszonnyolc)
- in HF Zone: 1:10:34 ( 57% )
- HF Zone: 161-189 ( 85-100% )

Szerencsére - vagy nem - bennem pont volt még ennyi szabad energia, de nem több! Annyi erőm még épp maradt, hogy tusolás után hazajöjjek és egyek. Aztán éjjel komolyan fontolóra vettem, hogy lerágom Viki egyik kezét. Reggel kicsit korábban keltünk, mert már ő sem tudott aludni a gyomorkorgásom miatt! Reggel óta eszek. Kisebb megszakításokkal, de folyamatosan (18:59).

A “családi” orvosom - Dr. Viki, akitől az órát kaptam - nem különösebben boldog az edzés adatainak visszanézésekor. Engem viszont feldob. Persze nem a legjobbkor jött a versenyformám, de majd igyekszem kitartani tavaszig…

Micsoda Méreg!

2011. december 10. szombat

Deprecated: preg_replace(): The /e modifier is deprecated, use preg_replace_callback instead in /var/www/subogero/wp-includes/formatting.php on line 82

Opium

(c) Psychlist

Több mint egy hónap várakozás után végre megjött a Poison Opium cyclocross bringám.
Elég volt a téli punnyadásból és hízásból. Az oké hogy az előző szezonban 18 napot csúsztam, de kellett valami, ami a bringázásra is motivál. Egy bringa!

Télen országútizni kicsit rázós, pontosabban sikamlós. Valamikor szeptemberben elcsúsztam egy hajtűben és egy hónapig fájt a vállam. És akkor még száraz volt az út. Szóval kellett valami, amivel tudok télen a városban járni.  De miért kell ahhoz ilyen gép, teszi fel a kérdést a kedves olvasó.

A választ a városban járás Psychlisti értelmezése adja meg: mászás a Mártonhegyi út 20%-os szakaszain, sprintelés az lámpák között, autók előzése és a sebességkorlátozás rendszeres túllépése. Én kérek elnézést, de ez nem megy egy 20 éves lepukkant montival, de egy csilivili új montival sem. Ehhez országúti kell: mély kormány, rövid áttétel meg nagyon hosszú áttétel. És mindez télen vastag gumival: Cyclocross!

Van azonban pár kevésbé triviális szempont: a fékek és a gumik.

Országúti fékek kizárva, mert nem fér el bennük a gumi. Egészen a közelmúltig kizárólag a felülről húzós cantilevert használták. Borzasztó fékhatás és beremegő villák, ha a teszteknek hinni lehet. Viszont pár éve elkezdtek tárcsafékezni. Van már direkt az országúti fékváltókaroknak megfelelő áttételű bowdenes féknyereg is. Az ár: hosszabb bowdenek, megerősített villák, erősebb első küllőzés, több súly. Meg hát fogalmam sincs, hogyan kell karbantartani. De végül ez nyert.

Pár éve olvastam egy cikket, hogy megjelentek a cyclocross szingók. Állítólag 2 bar  nyomással lehet velük járni, mert nincs felütésveszély. A kis nyomás jót tesz a tapadásnak, sőt a gördülési ellenállásnak is, különösen terepen. Csak hát fogalmam sincs, hogyan kell karbantartani. Ezt mintha már hallottam volna az előbb. Mindegy, be kell vállalni ezt is.

De hogy honnan vegyem? Előkapartam néhány régi Tour magazint, rögtön találtam is egy tárcsafékes szingós Poisont, amiről ódákat zengtek. Ez egy elég olcsó német cég, csak az interneten árulnak. Pláne egy haveromnak innen rendeltünk egy országútit pár éve, ami elég jól bevált. Ránéztem az oldalukra, és tényleg olcsó. És naná, hogy van tárcsafékes kivitel. És ami igazán szép, minden alkatrész kisebb nagyobb felárral módosítható. Például lehet szingós kereket rendelni. Kértem egy alu vázat, egy szuperlapos Fizik Antares nyerget, meg egy zero-setback FSA nyeregszárat, kosár, katt, mehet.

FSA + AntaresSzingó

És tegnap végre megjött.  Volt még kis vesződés a kínai gyártmányú BTwin montis cipő beszakadó stoplirögzítő menetével, de a Dekában, becsületükre legyen mondva, azonnal visszaadták a pénzt és még egy olcsóbb és sokkal jobb Shimano cipőt is találtam. És ma délután végre Antaresbe pattantam. Első benyomások: Az Antares jó. Nem is olyan szar a montis pedál, mint gondoltam. Kicsit surlódnak a tárcsák, de nem fogják meg a biciklit. És viccesek a széles puha gumik. Az országútival már tabunak számító apró gödröket meg sem érzik. A legújabb Ultegra nagy bumszli fogói nem kényelmetlenek, keményebben pattannak a váltókarok, az első váltó fenomenális. Hátul továbbra is egyesével kell lefelé shimanózni, és már fölfelé is csak kettesével lehet. Szóval még shimanósabb lett.

János-hegy. Gurulás. Fékezés. Nagyon fincsik és pontosan adagolhatók az Avid BB7 Road fékek. És a lyuggatott tárcsáknak nagyon kellemes finoman berregő hangjuk van. A libegőnél irány az erdő!  A 32 mm-es világbajnok Challenge Grifo szingók nem csúszkálnak, nem ütnek, nem mennek tönkre, csak szép puhán siklanak az avaron és a köveken. És az aszfalton sincs ám nagy gördülési ellenállás vagy ilyesmi. Az Eötvös úton ugyanúgy belecsúszok a 60-ba, mint a Canyonnal. Ez egészen zseniális. Aktív télnek nézek elébe.

Avid BB7 RoadShimanózz!Fizik Antares

Abbronzatura

2011. szeptember 28. szerda

Deprecated: preg_replace(): The /e modifier is deprecated, use preg_replace_callback instead in /var/www/subogero/wp-includes/formatting.php on line 82

(c) Psychlist

A címben szereplő gyönyörűen csengő olasz szó lebarnulást jelent. Kerékpárosok esetében pedig a vakítóan fehér bőr trikó és -nadrág elvesztését. A helyszín Kelet-Isztria, majd a Garda tó.

Szeptember elseje, Mosĉenicka Draga. A szakadó dió nagyságú jégeső elől egy hatalmas fenyő alá menekítem az autót. Nem jók a kilátások az abbronzaturára. Szerencsére egy óra múlva már süt a nap, és hamarosan a tengerfeneket bámulva békatalpak segítségével melegítek a másnapi tekerésre.

El is jön a másnap reggel, ami ugye akkor már aznap, értik ugye? 6:45-kor indulok meg a parton észak felé. Kraj, Medveja, Lovran, Iĉići. Enyhén hullámzó terep, jobbkézre a napfelkeltében csillogó Adria. Balkanyar, és indul a mászás az 1400 m magas Uĉka csúcsa felé. Az út középső szakasza rallye gyorsasági szakasz, piros-fehér szegélykövekkel és gumikkal, végig erdős, kilátás nincs. Valahol 1000 m fölött balkanyar egy szervizútra, ami a csúcsra vezet. Egyre több kőtörmelék az úton. Kissé megkészülve támasztom le a bringát a katonai radarállomás kerítéséhez. Innen kb. 100 méter a kilátó. Ez oda-vissza majdnem fele annyi ideig tart, mint a mászás. Hogy miért? Mert az ösvény agresszív mészkő törmelékkel van kirakva. Ezt a stoplik kímélése céljából zokniban teszem meg, hát azért. A kilátás viszont lélegzetelállító.

Ucska kifutó

Cres szigete a háttérben

Lefelé ismét meggyűlik a bajom az agresszív mészkőtörmelékkel. Kb 1 km után hátsó defekt. Szerencsére van nálam pótbelső. Kezdem fújni az új gumit, de semmi. A pótbelső is lyukas.

Itt hívnám fel bajtársaim figyelmét az extrém súlycsökkentés árnyoldalaira. A Conti Supersonic belső hiába 50g, ha mind a szállítástól, mind a szereléstől szétszakad. Sokkal jobban járunk a 70g súlyú Michelin Aircomp Ultra Light tömlővel, amit a Dekában is árulnak.

De térjünk vissza az Uĉka halálzónájában kibontakozó drámára. Hátsó kerék nincs. Telefonos segítségkérés térerő híján nincs. Ebben a szívszorító pillanatban érkezik alulról őrangyalom, aki magát német anyanyelvű bringásnak álcázza. Kilétét csak a CANYON Ultimate AL drótszamár leplezi le. Átnyújt nekem egy belsőt, majd távozik a menny felé. A CO2 patronos pumpával egy másodperc alatt felfújom a gumit, majd kezdődik az eszement gurulás.

Délszláv csendélet

Két nappal később a reggeli pörgetés célja Lovranska Draga a hegyoldalban, kb 600 méter magasan. mélyen alattam Medveja, felettem az Uĉka csúcsa. Ennyit a bringázásról, az idő nagyobb részében a már említett abbronzatura folyik. Amikor persze nem a csőrös csukákkal úszkálok a sós vízben.

Alul Medveja

Felül az Uĉka

Hétfőn irány Malcesine a Garda tónál. Útközben beugrunk Triesztbe egy kávéra. Trieszt nem a megszokott kicsit koszos adriai kikötőváros. Trieszt egy igazán fenséges birodalmi hangulatú adriai kikötőváros.

Trieszt, Trieste, Trst

A nemrég beszerzett Renault Twingo RS is most  vizsgázik először kerékpárszállításból, bár a hátul lógó rakomány nagyobb része maga a Thule keret, a német-tajvani koprodukcióban készült szén alapú CANYON vázszerkezetet máig vizsgálják a CERN-ben, mert a gravitációt még gyengébbnek mutatja az elektrogyenge- és erős kölcsönhatásokhoz képest, mint ahogy azt eddig gondolták.

Twingo RS + Canyon

Malcesine, Lago di Garda, sokk: a bajor iskolai szünet még tart, minden tele van németekkel. Hosszas keresgélés után ráakadunk Monica panziójára Assenza határában. Parti épület, kilátás a tóra, saját strand. Saját étterem! Kardhal!

Felkelés után a legeslegelső program mindig úszás. Reggeli után pedig irány a Monte Baldo, gyalog. 1700 m lépcsőzés. A kilátás mindenért kárpótol.

Lent a Garda

Hazafelé a Twingo RS betéved a Dolomitokba, és hamarosan a Passo Giau hajtűiben feszegeti a tapadás határait. Nem rossz…

The Blade Story

2011. szeptember 16. péntek

Deprecated: preg_replace(): The /e modifier is deprecated, use preg_replace_callback instead in /var/www/subogero/wp-includes/formatting.php on line 82

(c)Rouleur

Augusztus végén a fenyőerdők illatára vágyva célba vettük a jól bevált csehországi célpontot, Herolticét, amely nemcsak azért űberelhetetlen, mert viszonylag közel van és botrányosan olcsó, hanem mert elhelyezkedése lehetővé teszi, hogy több környező hegységbe irányuló kerékpártúra kiindulópontja legyen. Elérhető innen a festői Orlické hory (Sas hegy), a Kralecky Sneznik (Királyi Havas) és a Jesenik hegység legmagasabb pontja a Práded (Öregapa) is. A Prádedre visz egyébként Csehország legmagasabb aszfaltozott útja (1495m), bár a csúcs mintegy 100 km-re van a szállástól.

BladeutanBlade1Jesenik

A laktató reggeli után Krisztián (asztalos) előkap egy Brutal Blade feliratú fekete üvegből egy kétes eredetű és hatóanyag tartalmú, nagy, baljós, fekete kapszulát, majd mohón befalja. Innentől kezdve nem tudja levakarni magáról a Brutal Blade Boy ragadványnevet. Stílusához híven mez nélkül(!), aláöltözetben és kukásmellényben jön, a lépcsőházban hangos csörömpöléssel dönti fel a többiek bringáit, jelezve, hogy kész a menésre. Öt perc múlva látványosan bizonyítja, hogy ugyan jó telefon a Motodefy, de sajnos nem tolerálja, ha keresztülhajtanak rajta kerékpárral, miután a vasúti átjáróban kiesett Szabi kormánykonzoljából. Szerencsére van papír térképünk is. Blade-nél sajátosan működik a Pavlov kutyái reflex: valahányszor megcsörren Krisztián (fuvaros) telefonja, Blade pedálfordulata és sebessége másfélszesére nő. És Krisztián elég sokat telefonál. Az első másfél órában csak lobogunk Blade mögött, őrült versenytempóban nyomja. Telik-múlik az idő, folyik az anyagcsere, aztán 50 kili után látjuk, hogy Blade csak hátul kóvályog, majd tétován leszakad.

BladeBlade_nyomabanSzar_utak

Másnap ugyanez a műsor, Blade betol egy kapszulát reggelire, majd ing-gatya az első ötven kilométeren. Délben egy komolyabb mászásnál már pokolian szenved, kikészül, majd él alkotmányos jogával: leszakad. Hiába próbálunk finoman érvelni az erő beosztása, a fokozatos bemelegítés és hasonlók mellett, harmadnap reggel megint megkapjuk a borzalmas fájdalom adagot. Aztán délután újra várhatunk Blade-re, minden útelágazásnál.
A királyetapon a Práded lábánál már káromkodik, szentségel, hogy ő abbahagyja a bringázást, eladja az egész bringát a fenébe. Tömören tudtára adom érdeklődésemet bringájának bizonyos alkatrészei iránt, majd leváltok, ki a nyeregből, és sprint felfelé a 12%-on. Ahogy nő a távolság köztünk, csökken Blade alkatrészeinek ára, amikor felzárkózik, nő az árfolyam. A csúcson, mikor felér, látom, hogy a megfelelő lelkiállapotba került egy adásvételi tranzakció lebonyolításához. Este félholtan egymás tenyerébe csapunk, gazdát cserél a szett és a karbon kerekek is. (Részletesebben erről a „Hogyan jussunk kedvezőn Superrecord-hoz” módszertani értekezésben (Akadémiai Kiadó 2011.))

PradedRouleur_PradedSzar_hely_Szar_utak

Igenis értékteremtő tevékenység a kereskedelem, segít olyan elrendezésbe helyezni a dolgokat, ahol nagyobb a hasznosságuk.
A hazautazás utáni hétvégén Blade már egy 12 és fél kilós Cube-al jelenik meg, amellyel szerinte nem ciki leszakadni.

FaházFenyvesben