Der Pedal

2010. március 09. kedd

(c) danti

Sosem tetszett igazán ez a pedál. Szimpi volt hogy egy oldalas, de emiatt mindig fejjel lefelé állt. Kifejezetten nehéz volt belelépni, nehezebb mint egy klipszes pedálba.

Egy darabig nézegettem a pedálokat, de valahogy csak a Dura Ace pedál tetszett.  Persze mikor kiderült, hogy 10 grammal nehezebb mint az aktuális - 268 g -, már nem érdekelt igazán. Szóval jó ez, csak ne lógna…

Szétszedtem. Gépészmérnök létemre is sokat tanultam közben. A titán furcsa egy anyag, könnyű, de ez nem annyira furcsa annak aki már fogott a kezében alumíniumot. Merev mint állat, hát ez meg nem különösen látszik rajta. Esetleg csak annyi, hogy kicsit nagyon vékony az a tengelyvég, de semmi különös. Na, de hogy puha, azt nem gondoltam. Rosszabb mint az alu. Vékony pofájú kulcs úgy mar bele mint a lágy vörösrézbe. Plusz, érdemes megnézni azt az anyát, falvastagság nulla, de az anya magassága duplája egy acélénak. Mondom, egészen hátborzongató, furcsa, gnóm izé.

A pedál pontosan annyi alkatrészből áll amennyi minimálisan kell. Hat darabra sikerült szétszedni, oké, a klipsz fogó lemezt még le lehetett volna csavarozni, meg a feszítőrugó is benne maradt feszítőcsavarral együtt. Nem bonyolították halálra a tervezők…

Alkatrészek

Vagány, van benne egy golyóscsapágy meg egy siklócsapágy. Na, ez a baj. Láttam már ilyet kompresszorban, és az nem jelent különösebben jót.

Tönkremenetel:  A szimering kikoptatta az alumínium házat, ismert dolog… Ezáltal a zártnak gondolt tengelybe víz, por került, ami nemvárt folyamatokat indított el, majd szorult. Ekkor jött a gyors megoldás WD40. Na ez teljesen tönkretette, feloldotta dzsuvát, és a pedál újra forgott. Én meg hajtottam, miért is ne?!

Tézis: A jobb lábam sokkal erősebb mint a bal.

Tengelyek

Hát ja. A bal sem hibátlan, de a kettő közt bőven van különbség. Kár érte.

Összeraktam, raktam bele zsírt bőven, majd látjuk meddig lesz elég. Minden esetre, egy bronzperselyt lehetett volna tenni a tengelyre, ha már egy tűgörgő sor nem fért be. Persze tudom, 10 gramm az 10 gramm.

Alpesi egzotikum

2010. március 01. hétfő

(c) danti

Na ja. Az egyik legjobb edzés a tavaszi kerékpározás előtt, a síelés. Sebesség, erő, száguldás.

Na jó, bevallom, végig szarómanóban nyomtam. Bár voltak vicces bukfencek, sikerült megúsznom komolyabb sérülés nélkül. :) Mindemellett edzés volt a javából, tejsavóceánok meg minden.

PräbichlPräbichlBakancs

Szóval várom a tavaszt, ami kicsit késik idén. Tavaly ilyenkorra már bőven 800 km felett jártam, idén meg még a kerót sem poroltam le. Illetve, megpróbáltam kiszedni a pedált, de nem sikerült. A titán szereti az alu hajtókart :(

danti

Majdnem Bicikli 2

2010. február 26. péntek

Egyre egzotikusabb a subogero.com. Egyesek Tenerifén tekernek biciklivel, mások az északi sarkkörön esnek majdnem biciklivel.

Összekuszálódott a peloton

Esés után

Gran Vuelta Islas Canarias

2010. február 25. csütörtök

(c) Rouleur

(interludak) Fogcsikorgató februári hideg a budapesti agglomerációban. Egy kilométeren belül másodszor csúszik ki alólam a kerékpár a tízcentis hó alatti jégbordákon, elfagyott kezemmel próbálom a váltókart kezelni, de a fogaskerekek közé szorult jeges hó lehetetlenné teszi a sebességváltást is. Megint nem az időjárási körülményeknek megfelelő sportot választottam, vagy nem a megfelelő időjárást választottam a sporthoz?

Tenerife térkép

Sziget: Tenerife az északi szélesség 27. fokánál, az öttagú Kanári szigetcsoport részeként, Nyugat Szahara partjaitól mintegy 350km-re fekszik az Atlati Óceánban. Egyenletes, kellemes meleg klímája miatt kitűnően alkalmas kerépározásra az év 12 hónapjában, így februárban is. A tavaly téli Astana-s edzőtábor kapcsán már korábban megfogalmazódott bennem a gondolat: “Ami jó Lance-nek, jó lesz nekem is.”

reptéri bivak Club Marina Surf El Médano fémen vagy szénen

Oda: A pénteki nap kitűnő csatlakozással kecsegtetett Düsseldorfon keresztül, ám a jegynyomtató meghibásodása miatt nem sikerült elindulni, csak a késő délutáni órákban, így végül is Frankfurt felé vettük az irányt. Sajnos a másnap reggeli járaton már nem volt hely (meg el is késtünk kicsit a check-innel) ezért jobb híján inkább átrepültünk aznap délután Düsseldorfba. Itt ismét egy repülőtéri bivakolás után ‘frissen és üdén’, cipőkanállal raktak fel a vasárnap hajnali Condor járatra, amely a sziget felé indult. Visszafelé pedig annyira tele volt a gép, hogy végül a pilótafülkében utaztunk. Tanulság: Érdemes a közvetlen charter járatot választani Budapestről.

Fémen vagy szénen?

Tenerifén nagyon nem mindegy, hogy a géped össztömege 6-ossal vagy éppen 8-assal kezdődik, hiszen a szigeten csak a felfele vagy lefele irány létezik. Én mégis az utóbbit választottam, mert az előző napokban sikerült elszúrni egy délkelet ázsiai bringatúrát, így ez a kerékpár volt becsomagolva. Tehát a lustaság és a kényelem döntött, amit kicsit talán meg is bántam. Bár az alacsony fekvésű, erősen urbanizált részeken az utak minősége igencsak ‘délies’, a sziget magasabb részein többnyire tükörasztfalt található. A döntő ok a megbánásra mégis a normál (52-39) hajtómű lett, mert az egyébként folyamatosan használt 39-25 már az induláskor, a falu vége tábla utáni első kanyarban elfogyott és végig édeskevésnek bizonyult. Tanulság: Kanárira csak kompakt hajtóművel!

Medano bike svédasztal naplemente roulerekkel Teide

Te ide, te oda

A helyiek vendégszeretetét, az ingyen szállást és félpanziót a Club Marinán keresztül élvezhettük, ahol a hatalmas svédasztal mentén sikerült majdnem csődközeli állapotba juttatni a fenti nagyvonalú intézményt úgy, hogy még az üdülési jog eladásáról szóló előadást is kihagytuk.

Akinek apartmankomplexusa van - tehát kedveli az apartmankomplexumok végeláthatatlan sorát, lakjon a nagy forgalmú Playa Las Americas-ban. Itt vannak a szupercivilizált homokos beachek - állítólag a Szaharából deponált homokkal. Bringatúrák kiindulópontjául azonban kedvezőbb a reptér közelében fekvő szeles El Médano, sziklás Las Galletas vagy az általunk választott Costa del Silencio.

Az első napokban csak az óceánparton, nyeregből irigykedtem az el medano-i szörfösökre, kite-osokra, majd a 3. napon a helyi bringabolt tulajdonosának instrukciói alapján vágtam neki a rettegett túrának. Hogy hogyan lehet ötvenvalahány kilométer alatt tengerszintről feljutni 2400m-re? Egyszerű. Az útban egyetlen vízszintes szakasz található: az autópálya-felüljáró. Folyamatos, hosszú, konok emelkedő lassú leküzdésével lehet feltekerni a 2100m-en található kráter pereméig. Éles kanyarok nincsenek, ahol pihenni lehetne, a meredekség állandó. Felfelé haladva a banánültetvényeket felváltják az őshonos kaktuszok, yuccák, majd lassan a tűlevelű fák, végül a kopár, zord sziklák. A két kulacsnyi folyadék azonnal elfogy, árnyék csak itt-ott akad, a nap tűz és tikkasztó a hőség. A hágó tetejéről lefelé kell gurulni 1900-ig, ahol előbukkan Spanyolország legmagasabb hegycsúcsa, a havas Pico Del Teide (3718m) vulkáni kúpja. A kráter gigantikus holdbéli táj, óriási, valószinűtlen formájú lávasziklákkal. Ellenkező oldalán az aszfaltcsík felvisz az elérhető legmagasabb pontig (2400m), a csúcsra vezető felvonó alsó állomásáig. Ottjártomkor a krátert átszelő út az elmúlt hetek viharos időjárása következtében kialakult kőomlások miatt le volt zárva, a hágót sajnos nem lehetett autóval megközelíteni. Autóval nem, de kerékpárral igen. Extatikus eufóriában így is tettem, az adrenalin-mámor köde csak visszafelé, a peremre való kijózanító visszamászás alkalmával szállt fel, illetve akkor, amikor a gurulás első harmadában elpattant egy küllőm. Tehát lefelé nem az elérhető 70km-s átlagsebességgel, hanem valamivel óvatosabban haladtam.

útban a legmagasabb pont felé kanyar útban kanyar lefelé

Nem tudom, hogy a van-e a szigeten hatályban olyan jogszabály, mely szerint a kerékpárost 2m-nél jobban megközelítő autóst azonnal főbelövik, mindenesetre úgy tűnt, itt jobban vigyáznak a kerekesekre, mint a saját szemük fényére. Ez az elővigyázatosság már már nekem volt kellemetlen.

A sziget egyébként tele van tehetős angol és spanyol nyugdíjasokkal, illetve lézengő aranyifjakkal “Anonimos Narcoticos Canarias” feliratú pólóban.  Emellett plázákkal, diszkókkak, aquaparkokkal, állatkertekkel, vidámparkokkal és mindennel, amit a mainstream turizmus-ipar megkövetel. Ha azonban kerékpározni akarsz a szigeten, azt kitűnően lehet, de nem árt nagyon jó kondícióban érkezni.

2400m-en felvonó a csúcsra teide Cafe Diego Hernandez

Rouleur

Majdnem Bicikli

2010. január 25. hétfő

Rövidem vázolom, milyen járművel járok télen. Majdnem országúti bicikli. Hátsókerék hajtású. Jól meghajtva felgyorsul 65-re. Kerekei a méretéhez képest viszonylag nagyok.

Van néhány különbség is. Például a fenti mutatványhoz 360 lóerő kell neki. Ugyanis 10 tonna. Négy kereke van. És néha mind a négy hajtott.

Egyvalami viszont ugyanaz: A fékeket saját ujjaimmal szabályozom művészi finomsággal. A kerékpár esetén Ultegra fékváltókarok segítségével teszem ezt, itt pedig billentyűzettel írom be a féket vezérlő programkát egy laptopba, amely sok-sok átalakuláson átesve végül a gép (egyik) agyában landol.

A Szörny

Az arányok

Jövök

Hátonpörgés

P.S. A művészi finomságról bizonyos kollégáknak alternatív véleménye lehet.

Szombati tekerés

2009. november 06. péntek

(c) danti

Több mint három hónapja nem ültem az országútin, de végre győzött bennem az akarat. Az érzés leírhatatlan.

Hihetetlen mennyire el lehet lustulni 3 hónap alatt. Nem fizikálisan, inkább mentálisan volt nehéz. Nem is mentem sokrat, valami 32 km-t tettem meg a garázs - Sándorfalva - garázs útvonalon, 28-as átlaggal. Kicsit fáztam, kicsit leizzadtam, csak kicsit sütött a Nap, mégsem ez volt benne a rossz.

Nagyon sokat gondolkodtam közben, vajon mit is szeretek ebben? A válasz nem lett meg, viszont találtam csomó mindent, amit nem.

A merevnek gondolt kerékpárom, három hónap autózgatás távlatából, félelmetesen puha, veszélyesen instabil horror volt. El sem hiszem, hogy ezzel a szerkezettel száguldoztam napi rendszerességgel. Furcsa, de majd hozzászokom újra.

Remélem jó idő lesz szombaton, és sütni fog a Nap is. Rápróbálkozom újra :D

Tarantino nyomán

2009. október 06. kedd

(c) Psychlist

Mint arra agyafúrtabb olvasóink már rájöhettek, amolyan tarantinós stílusban ugrálunk előre-hátra az időben. Az előző bejegyzésben leírt történet ugyanis a Mortirolo előtt játszódik, kérem! Megoldódott tehát Rouleur úr elképesztő formájának rejtélye.

Cykloturistika v České Republice & Polska

2009. október 06. kedd

© Rouleur

Ultra-low budget kísérő kocsival

kísérőkocsiHa a kerékpártúrát a fenti magasztos vezérelv mentén kívánod lebonyolítani, az alábbi alkalmazottaidat bátran hagyd otthon: kulacsmosó srác, masszőr, szakács, szerelő, fotós, technológiai és taktikai konzulens, személyi edző, stylist, meteorológus, kerékpárhoroszkóp-készítő, inas, kertész (ez utóbbit miért is vitted volna magaddal?).

hozzátartozóKell azonban néhány magas kultúrigénnyel, múzeuméhséggel rendelkező hozzátartozó, akik, miközben a kerékpáros résztvevők a hajtóműveiket körkörös mozgásban tartják, várakat, múzeumokat, egyéb látnivalókat néznek, vezetik a kísérő kocsit, majd este részletes beszámolót tartanak a látottakból, amit némi sör mellett a fáradt riderek érdeklődve -vagy bánomisén hogyan- hallgatnak végig. ‘It’s a win-win situation.’

barokkA Sparmaßnahme további elősegítését szolgálja a barokk stílusú kastélyszállókban történő elszállásolás, gyönyörű helyeken, ami ilyen áron Európának csak ezen a vidékén elképzelhető.

Česky pelotonkelme?liquigas?

Minden nap királyetap

RouleurEredetileg egy hosszú hétvégét terveztem Prága-Brünn netalántán Prága-Pozsony útvonalon a jól bevált luxusbuszos logisztikával megtámogatva, de le lettem szavazva, és a korábban elmesélt csehországi kalandozásaimat egy un. „Best of Czech” láncútvonalra felfűzve, egy ultra kemény, egyhetes, csakis hegyet, így rengeteg szintet tartalmazó útvonalról lettem meggyőzve.

erdőmég mindigszikla

pivoFontos kiemelnem a túra alap tematikáját, mintegy gerincét képező, világbajnok CSEH SÖRöket, amely Csehországban általában a helyi főzésű nedűt jelenti. Ennek megfelelően, rejtvény gyanánt, a végigtekert útvonalat ezúttal nem az unalmas földrajzi nevek szerint, hanem sörmárkákban felsorolva adom meg a teljesség igénye nélkül: (A pilzeni sörök, mint állandó utitársak, a felsorolás elején tájékoztató jelleggel vannak megjelölve. Nem bicikliztünk el Plzen-be.)

Pilsner Urquell, Gambrinus; Braník, Staropramen; Krakonos, Opát, Źywiec (PL), Primátor, Holba, Litovel, Pardál, Bón, Radegast

Merre mentünk?
hol a sör

liquigas trek?Megoldás a gyengébbek kedvéért: Prágai városnézést követően a hegyek lábánál ültünk nyeregbe. Kezdetnek felkapaszkodtunk a Jizerské Hory lábától a hegység mélyébe, majd egy festői, tüköraszfaltos úton átgurultunk Csehország legmagasabb hegységébe, a Krkonošeba (Cseh Óriáshegység, legmagasabb csúcsa a Snežka -1602m).tüköraszfaltA hegységet megkerülve átugrottunk a Valbrisské horyba, ahonnan a lengyel Sotoly Goryn (hegységen és hasonló nevű nemzeti parkon) áthágva értük el az áhított Orlické Horyt. Az Orlické (Sas) hegység után a Jesenik hegység következett, ahonnan már csak fel kellett kapaszkodni a Beszkidekbe , ahol végül elértük a történelmi Magyarország határát.tószélkerék

Mortirolo Újratöltve

2009. szeptember 24. csütörtök

(c) Psychlist

Trafoi felettMi jut eszébe Rouleur, Cav (Nyirő Gergő) és Psychlist uraknak augusztus végéről? Úgy van, a Stelvio nap. Péntek hajnalban indulás, délután háromkor meg már Pratóból rajtolunk különféle Fondriest és Canyon kerékpárok nyergében a hágó felé, hogy a nagy nap előestéjén még egy utolsót “pörgessünk” a 48 rettegett hajtűkanyaron át.

Megbeszéljük, hogy semmi rohanás, megállunk majd Trafoiban meg a Franzenshöhe menháznál 2100 méteren. A Trafoi megállás sikerül is, de mire kiérünk az erdőből és megpillantjuk a fenti intézményt és a még fentibb hágó csúcsát, Rouleur úrnak nyoma veszett. Röviden összefoglalva, nem azért mert lemaradt. Ellenkezőleg.

Még nem tudjuk, hogy egy trend kezd kibontakozni a szemünk előtt. Rouleur úr valahol egy hágó tetején vár minket, miközben mi próbálunk nem elesni az 5-6 km/h-s tempózás közben.

OrtlerAmi engem illet, mindig is utáltam biciklizni. Azért mentem mindig olyan gyorsan, hogy hamarabb vége legyen. Viszont az idei Tour de Pelso után éjszaka álmot láttam, és az Eddy Mercx képében megjelenő Illés próféta felhívta a figyelmemet, hogy még egyszerűbben elérem célomat, ha rá sem ülök a kerékpárra. A nyár folyamán így is tettem, eltekintve egy dupla-Stelviós kilengéstől valamikor július elején.

Ami Monsieur Cav-et illeti, ő egész nyáron Achilles problémákkal szenvedett, és így Bicikli helyett BMV*-vel járt. Hát innen Rouleur úr fölénye. Meg onnan, hogy az egész szezonban heti 400 kilométert tekert, minden hétvégén Balaton oda-vissza, meg ilyesmi.

FranzenshöheSzó mi szó, fölérek én is a csúcsra, és közlöm a meglepinek szánt hírt, hogy itt maradunk két napra, mert szeretett bormiói kempingünkben nem volt hely. Helyette két éjszakát 2800-on töltünk. Stay high, train low. Még szerencse hogy Rouleur nem kezdett el legurulni Bormio felé. Ahogy nézem, a Stelviói szállás nem váltja ki azt az eksztatikus örömujjongást, amit vártam.

Kilátás a szobánkbólStelvio nap. Reggel kicsit felhős idő. Reggeli közben egyszer csak fekete köd borít el mindent, fél óra múlva meg már zuhog a jég. A szobánk ablakából jóleső érzéssel figyeljük, ahogy egyre több lúzer érkezik fel kerékpárral a hágóra. Nooooormális? Tizenegykor utcai ruhában lesétálunk vegyülni az átázott Cervelósokkal. Elég kellemetlen érzés. Délre javul az idő, legurulunk Pratóba, aztán vissza. Rouleur úr ideje pont “acceptable”, azaz 2 óra, az enyém 2:26, borzalmas vajúdás árán. Hogy tudtam én 2 éve 1:53-at menni?

Tökmindegy, megvan idén is a négy Stelvio, este sör. Másnap a legurulunk Bormióba, ki bringával, ki autóval. Campeggio Cima Piazzi, a főnök mint régi ismerőst üdvözöl, sőt, délután a kubai pincér csaj is felismer, hogy jé ez az arc már sokszor járt itt.

Én közlöm mindenkivel, hogy két napig nem vagyok hajlandó kerékpárra ülni. Nyirő G csatlakozik. Rouleur úr délután már a Cancanói tavaknál jár 1900 méter magasan. Ugye, kezd lassan összeállni a kép?

Egyébként szépKedd. Action (ejtsd eksán). Tavaly a Mortirolo után beszólt a karót nyelt pincér, hogy aki Grosióból megy a Mortirolóra, az csíra, az igazán kemény csávók Mazzo felől próbálkoznak. Mint mi most. Hát sok durvát olvastam már erről a helyről, de azért ezt nem gondoltam volna.

Képzeljük el a János-hegyi kilátóhoz felvezető 15%-os rámpát, vegyük néhány helyen még egy hajszálnyit meredekebbre (18%), aztán azt képzeljük el, hogy soha nincs vége. Nincs benne egy rohadék kis 20 méteres pihenő sem. A sportértéket az szolgáltatja, hogy hogyan lehet pont olyan sebességgel (4-5 km/h) haladni, hogy pont ne kapjunk infarktust, de azért a láb még pont átforduljon a pedállal. Rouleur úr számára pedig, hogy a fenébe is, pont mindig elemelkedik az első kerék. És már megint pont egy órát várhat a csúcson.

Pantani11-es hajtű (fentről számozva a 36-ból), Pantani emlékmű. Itt az ideje megállni. Hát ez megint egy döbbenetes hely. Az olaszok csodálatos kerékpár- és Pantani-őrülete nem ismer határokat. Igazából nagyon megható.

MegvoltKésőbb a csúcson kis pihenő, jön 3 Yankee is egyenesen Idahóból Szakosodott (Specialized) termékeken utazva. Innen nagyrészt együtt vezet utunk, hiszen ők is a Gavián át folytatják. Gurulás, enyhe emelkedő Ponte di Legnóba, ebéd a festői főtéren, majd GAVIA!!!

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a Gavia déli oldala mennyire gyönyörű hely. Hátul az Adamello gleccserei, alattunk egy feneketlen völgy, a Fulcrumok meg a meredek tüköraszfalton kapaszkodnak. Mint a Mártonhegyi, csak szebb. Följebb érve megint szenvedek. Épphogy megy a 6 km/h, azon gondolkozom, hogy én már nem élvezem ezt, nemsokára 39 leszek, meg ilyenek. Felérve megetetjük banánhéjjal a helyi kecskéket, tolunk egy teát, majd irány Bormio.

Rouleur Ponte di Legno feléAmit az előbb a szenvedésről meg a 39 évről írtam, azt azonnal visszavonom. A gurulás közben olyan adrenalin-mámor vesz rajtam erőt, amit nem nagyon lehet szavakkal leírni. Bármennyit hajlandó vagyok ilyen élményekért mászni. Igazából ebben jó vagyok. Aki megpróbál a nyomomba eredni, általában elesik. Ugye, Cav? Hogy is volt azzal a szalagkorláttal?

Szerda. A trend folytatódik. Punnyadunk a kempingben, már a második P.G.Wodehouse regényt falom, miközben Rouleur úr hol van? Hát elment Livignóba bringával. 100 km, 2100 m szint. Valami bringás alkoholcsempésszel bandázott útközben. Késő délután a punnyadó brigád rátesz még két lapáttal, és legurul (autóval) a Comói-tóhoz. Úszkálás, olvasás, stb. Mire visszaérünk, Rouleur úr is otthon van, és beismeri, hogy most már ő is kikészült. Ideje volt. Este felső-valtellinai ridegtartott tehénből készült steak a menü.

A tulaj másnaptól változékony időt jósol. Csütörtök reggel zuhog. Ja, ha itt ilyen a változékony, akkor tűz haza. Átlagfogyasztás 5.0 liter/100km. Igazítottam kicsit a hátsó bringaszállítón, hogy ne lógjon bele a tiszta légáramlatba.

* Busz Metró Villamos

Bocs mindenkitől…

2009. augusztus 18. kedd

(c) Danti

akit halálra ijesztettem.

Azt hittem, hogy a “(c) Danti” autómatikusan íródik az elejére. Néztem is az első bejegyzésemkor, hogy milyen profi. Most meg nem írta oda, gondoltam, majd odateszi…

Kösz, hogy odatetted! :) Többieknek meg bocs, csak én pusztulok.