subogero.com

(c) danti

Nagyon jó verseny volt. Már a nevezésnél szétválogatták az indulókat, a Pelso kupásokat elengedték 9-kor, mi kb. 9:25-kor rajtoltunk. Kicsit sokat kellett várni a rajtrácson, még jó hogy nem melegítettem be. Lassú rajt volt, szép lassan értük el a 45-ös tempót, és viszonylag kevés rugózás volt, összesen kb 3, de én már az elsőnél eldöntöttem, hogy előremegyek.

A tempó vonzotta a titánokat, mindenki tolódott előre, hogy megkaphassák a füredi pofont. Szégyen amit egyes emberek a félmilliós bringáikon tudnak művelni. Látni az arcokat, akik már Balatonfüreden meghalnak, miközben szerényen kicsivel 100 kiló fölött, nagytányéron,  fapofával hagyod cserben az addig megszerzett barátaidat, mindezt azért hogy az utána következő ‘kádban’ 70-et kitekerve kerülhess az élbolyba Lendület a barátunk.

Az első bukás Balatonkeresztúron volt, majdnem közvetlen előttem. Egyszerűen felborult a csávó, oldalra, egyedül, az út közepén. Az arcára elég keményen kiült a rémület, mikor rádöbbent hogy mindjárt széttapossuk, és az igazán bambák még csak eztán jöttek…

Vicces fiúk voltak a szervezők, az első frissítőnél - ez igazából a második - 2 db lányka volt 1 db sörpad mögött, de mindent elkövettek, hogy a másfél literes ásványvizeket összefogó nejlont úgy bontsák ki, hogy véletlen se törjön le a körmük. Mondom, kisebb káosz alakult ki a “vályú” közelében, a biciklisek csak érkeztek, mi meg nem tudtunk eljönni az asztaltól. Persze az igazán erős arcok elléptek, el kellett kezdeni tekerni.

Sokat mentem egyedül, begyűjtöttem vagy 30 embert. Aztán beért 3 szlovén srác is minket, az egyikük ideális 220 cm-es magasságával biztosította nekem a szélárnyékot. Én meg pofátlanul ragadtam rá, elvállaltam a részem az előző egy órában. A révfülöpi frissítő után még sikerült megfognunk őket, de ezért nagyon nagy árat fizettünk, genyó módon ledobtak minket valamelyik lankás emelkedőn.

Ezek után minden irányból duzzadt a gruppo, de csak gyengébb, fáradtabb emberekkel.  Senki nem akart menni, ez az a rész, ahol nem érdemes feláldoznod magad, mert legkésőbb akarattyán úgyis elér a görcs. A balatonalmádi frissítésnél elköszöntem én is, saját tempó, sunshine, bódottá.Innen már nyugodt voltam, biztos volt hogy beérek, az időt még nem mertem megsaccolni, nem akartam stresszt. Végig azt haluztam, hogy Ópusztaszerről jövök haza Szegedre, szembe szélben, és nyomni kell neki, de tudtam hogy csak ésszel lehet tombolni, mert ott van még Balatonakarattya.  Még előtte utólértek az “üldözők”, uh együtt mehettünk fel. Rossz volt látni a szenvedést, de én jól taktikáztam, nem görcsöltem be, csak a cukrom esett le kicsit. Hirtelen nem tudtam mit kellene tennem, inni, enni, vagy hányni. Végül betoltam egy Red Bullt, gondoltam szárnyakat ad…

Újra feléledtem, elkezdtem menni. Tiszta stressz voltam a kaja miatt, találtam egy srácot, a szálárnyékában ettem, ittam, csere. Vissza csere,  kaja. Sajna nem tudott menni 40 körül, de legalább tudtam kajálni, végül kapott egy defektet, elköszöntem. Kicsit sajnáltam. Muszáj volt egyedül mennem, végül felfele csak 15-18 volt a max, próbáltam a lejtőkön belendíteni a gépet. Utólértem egy állatot akinak két bicója volt, az egyiken ült, a másikat meg tolta, mint faluhelyen a vasútállomásról hazafelé szokás. Elég veszélyes volt…

Siófok 4 km. Itt már csak 30 körül szenvedek, próbálom beforgatni, de nem megy. Utolérnek a “régi” cimborák. Nagyon boldogok, hogy megvagyok.Nem adom fel az első helyet, nagy dobásra készülök, kajálok. A vasúti átjáró után indítom a támadást,  jobbra fordulva már negyven körül megyek, tolom neki ahogy bírom. A célegyenesben, mikor meglátom a célkaput, kereken 50-et mutat az óra. Próbálok rátenni még egy kicsit, de nem megy. Kicsit megszédülök, cukor kéne, valahogy majdcsak kibírom a kapuig. Vissza kell váltani, dráma, ciki lesz, nem merek hátranézni. Átsuhanok a kapun, nincs mellettem senki. Hátranézek, és érzem, hogy nagy vagyok, megcsináltam. Sikerült.

A hivatalos eredmény 6:12, 116 helyezés, korcsoportban 34. Nagyon jó verseny volt.

Maszír, kaja, majd még kétszer ennyi kilométer kocsival.

A bejegyzés kelt: 2010. június 11. péntek 13:16-kor. Téma: Nincs kategorizálva. A bejegyzés hozzászólásait követheted RSS 2.0 csatornán is. Írhatsz hozzászólást, vagy trackback-elhetsz a saját oldaladról.