La Marmotte
2010. július 19. hétfő
Avec que si, avec que la,
avec que la marmotte.
Avec que si, avec que la,
avec que la marmotte.
(L.v Beethoven/J.W. Goethe)
(c) Rouleur
A Bourg d’ Osians-i kerékpárbolt előterében, a Tour aktuális etapjának nézése közben veti fel Monsigneur Botanque (Bóta) a képtelen ötletet, miszerint: Menjünk végig a Marmotte útvonalán! Mikor? Holnap.
A jó későre tervezett indulásra még rájön bő egyórás késés, mire megjelenik a csapat minden tagja. Az első hágónak olyan tempóban esnek neki, mintha egy rövidtávú verseny lenne. A többség számára az is, a Glandon hágó tetejéről (1924m) visszafordulnak, csak egy 4 fős kemény mag vág neki a hosszú távnak: Monsigneur Botanque (Bóta), Monsigneur Neige (Havas), Karesz (a gyulai vaddisznó, aki a Top maraton sorozat dobogójának környékéről lehet ismerős) és jómagam: Rouleur. Monsigneur Neige az első mászás során kifejti, hogy ő tegnap vezetett 1300 kilométert, egy éve kezdett kerékpározni és nem tudja meddig tart ez az egész, de már nagyon ki van készülve. Kijelentéseinek a vízszintes kaszáló mozdulataival igyekszik nyomatékot adni, ahogy tetőtől talpig hófehér Castelliben ráncigálja 6 kilós Cervelóját, de ezzel csupán azt sikerül bebizonyítania, hogy egy ilyen géppel lehet akár hebrencs módon is kerékpározni, azt is megbocsátja. Már eleve gyanús, amikor a másnapi Tour befutó helyszíne, a St. Michel de Maurienne előtti sík szakaszon éles karbon hang kiséretében bepörgeti 303-masait és meglép. További gyanús elem, hogy ilyen lábakat nem lehet egy év alatt növeszteni és pár nap múlva az is kiderül, hogy már 12 éves korában az Andokban edzett, ja, és ezen a héten már tekert 650 km-t. Monsigneur Botanque utánna ered, Karesz eléhezik, ígyhát a városban tolunk egy ‘Jambon’-os szendvicset és egy kólát. A Col ‘d Télégraphe (1566m) tetejéről végül nem írjuk meg az “S.O.S.” tartalmú telegráfunkat, inkább iszunk még egyet és megyünk tovább. Ekkor a tehetséges Monsigneur Botanque ragadtatja magát egy elhamarkodott “srácok, rám ne is várjatok” kijelentésre, majd kisvártatva az ismét meglépett Neige után ered. Tényleg nem kell rá várni.
Az utolsó dombocskát, a 2645m magas Col ‘d Galibiert egy sokismeretlenes egyenlet lassú kisakkozásával oldom meg. A változók pl: müzliszelet, víz, oxigén, zselé, erőtartalék az izomban, hajtűkanyarok száma, függőleges méterek, szél. A Lautaret hágó (2057m) tetején Karesz megvár, együtt zuhanunk egy óriásit Bourg ‘d Osians-ig. A száguldásból kb. nettó 3 km alagút. Mivel Az Alpe d’ Huez-i 21 hajtűkanyart már előző nap abszolváltuk, ehhez most “nincs kedvünk”. Jön a végső mászás Venosc-ig, a szálláshelyig, csak hogy meglegyen a 4500m szintemelkedés aznapra.
Ezen már nagyon nagyon gyorsan szeretnék túl lenni… 
